Azt írtam, hogy később még leszek.
Meglepetés, készülj!
Hoppláré-hopp.
2007. december 13., csütörtök
2007. november 26., hétfő
Reggeltet'!
Sikeresen jelentkeztem minden vizsgámra, most megyek és megreggelizem, de előtte megvásárlom a reggelinek valót.
Kémiaelőadásra már nem megyek be úgy érzem, mivel durván 23 perce tart…
Később még leszek!
Kémiaelőadásra már nem megyek be úgy érzem, mivel durván 23 perce tart…
Később még leszek!
2007. november 23., péntek
VP
Több mint egy hónapja nem írtam ide. Kezdődik a vizsgaidőszak, túléltem a legutóbbi barlangászást is, elsétált az örök vadászmezőkre a notebookom hangja, haladok a fordításokkal, hétfőn voltam Belga koncerten, ma este Vad Fruttik lesz és úgy fogok blogolni, mint Szivar, mert másképpen nem megy. Mindennap írok majd valamit. Cheers.
2007. október 16., kedd
For Teh Win!
Végre megvan a tesitantárgyam, ugyanis kedden barlangászni voltunk a Bújó-liknál. Azelőtt, hogy el kezdtem mászni a jó 5-6 méter mélyen elterülő szakadékos bejárat fala között, akkor sem ringattam magam álomfelhőbe, de tudtam, hogy jóeséllyel beszorulhatok. Ezt mi sem tükrözte élethűbben, hogy én mentem közvetlenül Piri (egyik túravezető) mögött, mint az „etalonember”. Nem mondták, de én gondoltam, hogy ha én átférek, akkor mindenki más is át fog férni. Jogos. A Bújó-likba mentünk, kötelezően kötél nélkül, csak kobak (vagyis a védősisak, lámpával együtt) volt mindenkin, Máté (másik túravezető) vitt magával karbidlámpát egyedül, de ő volt az, aki zárta a menetet. Odafele minden rendben ment, még a „gomba folyósón” is átjutottam könnyedén; az a járat szembenézetből úgy fest, mintha egy keresztbevágott gomba lenne. Átmászni úgy kellett, hogy a gomba kalapjában kell az ember bal felének lennie (bal kar kinyújtva, bal váll és bal láb) fent a „polcon”, a többi pedig lent a „földön” így lehetet átmászni. Utána következett egy 5-6 méter mély rész, persze létrán másztunk le, vaslétrán. Abba is belejöttem. Utána jött a barlang legnagyobb terme, majd jónéhány kacsaringós rész, amíg a végpontig el nem jutottunk, ahol egy alagútszerű csúszda volt, vissza is lehetett mászni a csúszda végén a csúszda tetejére.
<SZERK: Itt folytattam volna a barlang további leírását, de inkább a profikat kell megkeresni ezügyben:> http://www.babesz.hu/barlangok/bujolik/bujolik.htm >
Hétvégén hazamentem kimosni a ruhákat, feltankoltam mindennel, amit még nem tudtam elvinni. Legalább kétszer annyi cumó van nálam, mint általában. Három táskával jöttem, remélem nem fognak azok a nyavajás semmirekellők újból belémkötni. Úgy vigyázzanak, nem tudják kivel húznak ujjat. Kemény hétnek nézek elébe, most fogom életem legtöbb ZH-ját megírni egy hét alatt. Finom lesz, de a vizsgaidőszakra rá kell kapnom az ízére. Két hét múlva partyhét lesz, kezdve a szombati Mystery Ganggel, aminek a koncertjén ott voltam a Gödörben. Nagyon jóra sikerült, hatalmasra sikeredett a hangulat, bár szerintem csak négyen voltunk, akik zenéhez híven beöltöztünk (Én, Zoli és még két lány, akit látunk). A Gödör utáni Morisson's 2-s ámokfutás nagyon kiábrándító volt az élőzene után. Fel is dobtuk az ötletet, hogy ne menjünk el vissza az albiba, Marcit és Szeq-t otthagytuk rendesen (SM-et azért írtam neki, de azóta beszéltem vele, végül happy end lett belőle). Majd legközelebb! Alig várom már, hogy igyak egy pohár pezsgőtablettás-jeges vizet, hosszú lesz az este, holnap ZH-k tömkelege vár. Ennyit mára, ha nem döglök bele akkor hamarosan jelentkezem!
<MÁSNAPKOR, NEM MÁSNAPOSAN AZAZ KEREKEN HAJNALI NÉGY ÓRAKOR, 16-ÁN>
Ez a gáz, ha nincs időm sűrűbben felrakni a blogra az írásokat. 2 ZH-t lezavartam ma és reggel nyolckor matekgyak lesz, délben szokásosan fizikaelőadással, majd pihenés fél ötig aztán barlangászás. Emellé jajj de jó lesz visszavinni a könyveket is. Szerdán megint 3 ZH, pénteken hétfő, szombaton péntek, jövő héten meg szombaton is péntek (tudod még követni?). Hurrá, nagyjából bele fogok halni [bár kissé szuicid hajlamommal erre vállalkoztam, nem?] Ja, egy részét (a közepét legalábbis) megint a Göcseji IC-n írtam ennek a bejegyzésnek. Déjà vu. Mint az is, hogy a legutóbbi minitesco-runos ámokfutásomból sajnálattal állapítottam meg újból, hogy még mindig készlethiányban szenved a megboldogult kínairuhásbolt (érthetőbben: kistesco) Vici halrudakat, sajttal töltött pulykamellet (TescoVersion) és olcsópizzás korongokat nézve (TescoGazdaságos). Igen, ezeket a kajaszerűségeket szoktam ott venni. Kajára költök a legkevesebbet (de azért a havi félkiló erőspaprikát megveszem, hogy azért mégiscsak edzésben legyek).
Kihagytam volna esetleg bármit is? Fene tudja. Ha nagyon sürgős lenne, azt úgyis megszívom, mert arra már úgy kell hivatkoznom majd, hogy „kajak elfelejtetem” és jó lett volna akkor észben tartani, nem elfeledni (lapzártakor érkezett a fejembe, hogy szombaton Mystery Gang koncert az Expresszóban azon a napon, amikor különösképpen péntek lesz). Majd akörültájt szokásosan jelentkezem. Addigra már háborús övezet lesz VP, hála nekem. Yay.
<SZERK: Itt folytattam volna a barlang további leírását, de inkább a profikat kell megkeresni ezügyben:> http://www.babesz.hu/barlangok/bujolik/bujolik.htm >
Hétvégén hazamentem kimosni a ruhákat, feltankoltam mindennel, amit még nem tudtam elvinni. Legalább kétszer annyi cumó van nálam, mint általában. Három táskával jöttem, remélem nem fognak azok a nyavajás semmirekellők újból belémkötni. Úgy vigyázzanak, nem tudják kivel húznak ujjat. Kemény hétnek nézek elébe, most fogom életem legtöbb ZH-ját megírni egy hét alatt. Finom lesz, de a vizsgaidőszakra rá kell kapnom az ízére. Két hét múlva partyhét lesz, kezdve a szombati Mystery Ganggel, aminek a koncertjén ott voltam a Gödörben. Nagyon jóra sikerült, hatalmasra sikeredett a hangulat, bár szerintem csak négyen voltunk, akik zenéhez híven beöltöztünk (Én, Zoli és még két lány, akit látunk). A Gödör utáni Morisson's 2-s ámokfutás nagyon kiábrándító volt az élőzene után. Fel is dobtuk az ötletet, hogy ne menjünk el vissza az albiba, Marcit és Szeq-t otthagytuk rendesen (SM-et azért írtam neki, de azóta beszéltem vele, végül happy end lett belőle). Majd legközelebb! Alig várom már, hogy igyak egy pohár pezsgőtablettás-jeges vizet, hosszú lesz az este, holnap ZH-k tömkelege vár. Ennyit mára, ha nem döglök bele akkor hamarosan jelentkezem!
<MÁSNAPKOR, NEM MÁSNAPOSAN AZAZ KEREKEN HAJNALI NÉGY ÓRAKOR, 16-ÁN>
Ez a gáz, ha nincs időm sűrűbben felrakni a blogra az írásokat. 2 ZH-t lezavartam ma és reggel nyolckor matekgyak lesz, délben szokásosan fizikaelőadással, majd pihenés fél ötig aztán barlangászás. Emellé jajj de jó lesz visszavinni a könyveket is. Szerdán megint 3 ZH, pénteken hétfő, szombaton péntek, jövő héten meg szombaton is péntek (tudod még követni?). Hurrá, nagyjából bele fogok halni [bár kissé szuicid hajlamommal erre vállalkoztam, nem?] Ja, egy részét (a közepét legalábbis) megint a Göcseji IC-n írtam ennek a bejegyzésnek. Déjà vu. Mint az is, hogy a legutóbbi minitesco-runos ámokfutásomból sajnálattal állapítottam meg újból, hogy még mindig készlethiányban szenved a megboldogult kínairuhásbolt (érthetőbben: kistesco) Vici halrudakat, sajttal töltött pulykamellet (TescoVersion) és olcsópizzás korongokat nézve (TescoGazdaságos). Igen, ezeket a kajaszerűségeket szoktam ott venni. Kajára költök a legkevesebbet (de azért a havi félkiló erőspaprikát megveszem, hogy azért mégiscsak edzésben legyek).
Kihagytam volna esetleg bármit is? Fene tudja. Ha nagyon sürgős lenne, azt úgyis megszívom, mert arra már úgy kell hivatkoznom majd, hogy „kajak elfelejtetem” és jó lett volna akkor észben tartani, nem elfeledni (lapzártakor érkezett a fejembe, hogy szombaton Mystery Gang koncert az Expresszóban azon a napon, amikor különösképpen péntek lesz). Majd akörültájt szokásosan jelentkezem. Addigra már háborús övezet lesz VP, hála nekem. Yay.
2007. október 4., csütörtök
#5
Úgy volt, hogy múlt hét vasárnap írok majd a naplómba, de ennyire nincs rá időm, így csak a most is a vonaton fogom megint leírni a dolgokat.
Újból a Göcseji IC-vel mentem, eltékozolva ezzel az egyik esetleges visszaút árát Budapestre. Már látom magamat, ahogyan kistescos-százforintos halrúdon fogok élni három hétig. 104 Ft 250 gramm, amire Zoli (nem én, magamról most nincs kedvem E/3-ban írni) mondta is, hogy „az igen...” Így van, nem igazán lehet olcsóbb gyorskaját találni a piacon, messze földön sem. Még Budapesten is 50 Ft-tal drágábban adják ugyanazt a halrúdfajtát. Tényleg nem semmi, látszik, hogy az egyetemistákra fektetik a hangsúlyt, belőlük áll az ilyen kajákat felvásárlók nagy része. :-P
Ami nagyon netzes és sürgősen orvosolandó, az az első jegyzőkönyvem, amit a legutóbbi porszívó nélküli nagytakarításkor szerintem szabályosan kivontam a forgalomból egy jól irányzott húzó-tépő mozdulatsorral. Nem emlékszem már, hogy mit tettem vele, lényeg, hogy most nem találom és csakis akkor mehetek el ZH-t írni jövő héten infragyakból, ha bemutatom az előző két jegyzőkönyvet, amit eddig csináltunk. Elvégre megcsináltam mindkettőt, el is fogadták, csak az elsőnek „nyoma veszett, nem tudni, hogy pontosan hova is lett” (azért mindent nem kell a tanárok orrára kötni). A herbárium nekem meg tabu, egy szót sem akarok hallani róla, szégyellem is a fejemet miatta, amiért még segítséggel sem tudtam elkészülni vele…
Most eszembe jutott a Kendó is. Lehet, hogy jobban járnék azzal, ha táncolni mennék? Két évet lehúztam azIaidósoknál Bujutsu Kai Kenshin Ryusoknál, lehet, hogy egy még keményebb edzéstől meg a szokásos véletlenszerű kocsmalátogatásoktól (QA) teljességgel ki is lennék merülve, nem beszélve a standard-mindennapi önkéntes silentiumról. Ki akarom már próbálni azt is.
Nem költségkímélő az egyetemi élet, főleg költségtérítéses képzésen, bár megvannak azok a fix pontok, amivel el lehet érni, hogy ne haljak éhen. Példának ott van a Tempoban 279 Ft-ért a 750 grammos vegyessaláta-mix, amit magának állít össze az ember (és még valamennyire egészséges is, az vagy, amit megeszel). Nem elfelejtendő a most készlethiányban szenvedő Tesco Gazdaságos 175 Ft-os sonkás/margaritás/gombás/szalámis kispizza sem. Léteznek még hiperolcsó áruk is Veszprémben, csak ezekről nem tudok még. Javaslat?
A GH-érdekeltségű embereknek üzenem, hogy a fordításaim sehogyan sem haladnak (nem is nagyon bánom), ugyanis ZH-t írunk ZH-val, azaz fikarcnyi időm sincsen az efféle autodidaktikus bugyutaságokra. Jól hallottátok, bugyutaságnak írtam a fordítást. Volt elég lehetőségem rá, igenis éltem vele, kivettem a részemet a jóból, de mostanra legyen ennyi elég, majd ha nagyon sok időm lesz, akkor ránézek az új projektekre, de mindenesetre befejezem majd a régieket.
Kellemeset csalódtam, hogy nem lesz lehetőségem elmenni kocsmákba esténként (írhattam volna azt is, hogy szórakozni, de a szórakozás az nálam mást jelent, nem azt, hogy kifejezetten nők előtt taccsrészegre issza magát az ember és ennek örül, ahogyan sokan művelik; még nem vagyok azon a fokon, hogy alkoholistának nézzenek), de nem is célom masszív alkoholistává válni, ugyanis volt részem egy két embert próbáló -OH-csoport-kúrán, ami úgy általában hatalmas mennyiségű vizet von el a szervezettől, így a hátamra kívánom az összes velejáró hercehurcát (megjegyzem ott szoktak azok a fogalmak felrémleni, hogy detoxikáció meg ilyenek, amiben még nem volt részem, Isten ments, hogy legyen…). Gondolom ezt a kocsmavirágok is megértik. :-) Apropó, írtam már arról, hogy sokat kell innom, ahhoz, hogy berúgjak? No, ott van még egy érv a hektóliterszámba menő piálás ellen. No de, ki kellett próbálni, anélkül most nem lenne az, hogy _tényleg_ ne űzzek sportot abból, hogy minden kocsmás estén három liter sörrel induljak neki az éjszakának.
Így egy hónapnyi Veszprémben eltöltött idő után már kijelenthetem, hogy jó sok gyaloglás után már egy ideje rajta vagyok azon az úton, hogy natív lakossá kezdjek válni, ne nézzenek teljesen kívülállónak az emberek.
Már csak a tesit kell elintéznem és akkor egy évre előre fixen be lesznek táblázva a dolgok (bár nincsen sok szabad hely az órarendemen, de majd kisütök valami jót), mert ma volt az a nap, hogy megszüntettem a tantárgyütközésemet, pénteken végre mehetek szociológiára, kíváncsi vagyok rá, hogy mit kell majd nullkreditért tanulnom még a sok-sok alapozótárgy mellé. Menni fog ez, csak nem szabad kiesni a körhintából, pörögni kell és akkor minden a szokásos kerékvágásba fog bedöcceni.
Úgy látszik, hogy ez sem egy miniblogbejegyzés lesz, rendesen cikáznak a gondolatok a fejemben, bár van időm írni bőven, bírja még a laptop (notebook).
Kicsit visszapörgetve az időt nagyjából mindent el sikerült ma intéznem (és remélem a naplóbejegyzést is be fogom tudni fejezni, amire Veszprémbe érek), kivétel levinni a mosógépet a cuccokkal együtt, amiket még ki kellene mosni. Nem volt biztosra tervezve, hogy le tudjuk ma vinni (no nem IC-n, a hátunkon, bár az az eshetőség is felmerült ma, Zoli említette :-D ) a mosógépet, de így jártam. Megesik. Bankkártya és a könyvek kipipálva, könyvek visszavíve. Legalább ezeket el sikerült ma intéznem, de cserébe nem mentem el fizikaelőadásra. Érdekes lesz a holnapi fizikagyak is, mert lehet, hogy újból ZH-t írunk. Majd kiderül.
Ja, az albival kapcsolatban! A többiek egészen kis pofás piásüveggyűjteményt állítottak össze a konyhapolc tetején. Kár, hogy az italok negyede noname-nincsneve ioncserélt vízű lötty. Ami még elkéne oda az egy porszívó, de Apor (vagy én és a többiek) dolgozunk rajta, hogy legyen. Következő állomás lenne a mosógép, de arra lehet, hogy várni kell majd egy kicsit. Várakozásról jut eszembe, hogy a 90%-os havibérlet 7090 Ft lenne nekem másodosztályra, 25000 körül lenne az elsőosztályú jegy havonta. Ijj! Belegondolni is rossz, főleg úgy, hogy háromhetente szokásom hazajárni. Aminek örülök, hogy nem kell majd bemásznom az OTP bankhoz pénzt kivennem, mert újból van bankkártyám.
Valamikor folytatom az írást, készüljetek fel...
Újból a Göcseji IC-vel mentem, eltékozolva ezzel az egyik esetleges visszaút árát Budapestre. Már látom magamat, ahogyan kistescos-százforintos halrúdon fogok élni három hétig. 104 Ft 250 gramm, amire Zoli (nem én, magamról most nincs kedvem E/3-ban írni) mondta is, hogy „az igen...” Így van, nem igazán lehet olcsóbb gyorskaját találni a piacon, messze földön sem. Még Budapesten is 50 Ft-tal drágábban adják ugyanazt a halrúdfajtát. Tényleg nem semmi, látszik, hogy az egyetemistákra fektetik a hangsúlyt, belőlük áll az ilyen kajákat felvásárlók nagy része. :-P
Ami nagyon netzes és sürgősen orvosolandó, az az első jegyzőkönyvem, amit a legutóbbi porszívó nélküli nagytakarításkor szerintem szabályosan kivontam a forgalomból egy jól irányzott húzó-tépő mozdulatsorral. Nem emlékszem már, hogy mit tettem vele, lényeg, hogy most nem találom és csakis akkor mehetek el ZH-t írni jövő héten infragyakból, ha bemutatom az előző két jegyzőkönyvet, amit eddig csináltunk. Elvégre megcsináltam mindkettőt, el is fogadták, csak az elsőnek „nyoma veszett, nem tudni, hogy pontosan hova is lett” (azért mindent nem kell a tanárok orrára kötni). A herbárium nekem meg tabu, egy szót sem akarok hallani róla, szégyellem is a fejemet miatta, amiért még segítséggel sem tudtam elkészülni vele…
Most eszembe jutott a Kendó is. Lehet, hogy jobban járnék azzal, ha táncolni mennék? Két évet lehúztam az
Nem költségkímélő az egyetemi élet, főleg költségtérítéses képzésen, bár megvannak azok a fix pontok, amivel el lehet érni, hogy ne haljak éhen. Példának ott van a Tempoban 279 Ft-ért a 750 grammos vegyessaláta-mix, amit magának állít össze az ember (és még valamennyire egészséges is, az vagy, amit megeszel). Nem elfelejtendő a most készlethiányban szenvedő Tesco Gazdaságos 175 Ft-os sonkás/margaritás/gombás/szalámis kispizza sem. Léteznek még hiperolcsó áruk is Veszprémben, csak ezekről nem tudok még. Javaslat?
A GH-érdekeltségű embereknek üzenem, hogy a fordításaim sehogyan sem haladnak (nem is nagyon bánom), ugyanis ZH-t írunk ZH-val, azaz fikarcnyi időm sincsen az efféle autodidaktikus bugyutaságokra. Jól hallottátok, bugyutaságnak írtam a fordítást. Volt elég lehetőségem rá, igenis éltem vele, kivettem a részemet a jóból, de mostanra legyen ennyi elég, majd ha nagyon sok időm lesz, akkor ránézek az új projektekre, de mindenesetre befejezem majd a régieket.
Kellemeset csalódtam, hogy nem lesz lehetőségem elmenni kocsmákba esténként (írhattam volna azt is, hogy szórakozni, de a szórakozás az nálam mást jelent, nem azt, hogy kifejezetten nők előtt taccsrészegre issza magát az ember és ennek örül, ahogyan sokan művelik; még nem vagyok azon a fokon, hogy alkoholistának nézzenek), de nem is célom masszív alkoholistává válni, ugyanis volt részem egy két embert próbáló -OH-csoport-kúrán, ami úgy általában hatalmas mennyiségű vizet von el a szervezettől, így a hátamra kívánom az összes velejáró hercehurcát (megjegyzem ott szoktak azok a fogalmak felrémleni, hogy detoxikáció meg ilyenek, amiben még nem volt részem, Isten ments, hogy legyen…). Gondolom ezt a kocsmavirágok is megértik. :-) Apropó, írtam már arról, hogy sokat kell innom, ahhoz, hogy berúgjak? No, ott van még egy érv a hektóliterszámba menő piálás ellen. No de, ki kellett próbálni, anélkül most nem lenne az, hogy _tényleg_ ne űzzek sportot abból, hogy minden kocsmás estén három liter sörrel induljak neki az éjszakának.
Így egy hónapnyi Veszprémben eltöltött idő után már kijelenthetem, hogy jó sok gyaloglás után már egy ideje rajta vagyok azon az úton, hogy natív lakossá kezdjek válni, ne nézzenek teljesen kívülállónak az emberek.
Már csak a tesit kell elintéznem és akkor egy évre előre fixen be lesznek táblázva a dolgok (bár nincsen sok szabad hely az órarendemen, de majd kisütök valami jót), mert ma volt az a nap, hogy megszüntettem a tantárgyütközésemet, pénteken végre mehetek szociológiára, kíváncsi vagyok rá, hogy mit kell majd nullkreditért tanulnom még a sok-sok alapozótárgy mellé. Menni fog ez, csak nem szabad kiesni a körhintából, pörögni kell és akkor minden a szokásos kerékvágásba fog bedöcceni.
Úgy látszik, hogy ez sem egy miniblogbejegyzés lesz, rendesen cikáznak a gondolatok a fejemben, bár van időm írni bőven, bírja még a laptop (notebook).
Kicsit visszapörgetve az időt nagyjából mindent el sikerült ma intéznem (és remélem a naplóbejegyzést is be fogom tudni fejezni, amire Veszprémbe érek), kivétel levinni a mosógépet a cuccokkal együtt, amiket még ki kellene mosni. Nem volt biztosra tervezve, hogy le tudjuk ma vinni (no nem IC-n, a hátunkon, bár az az eshetőség is felmerült ma, Zoli említette :-D ) a mosógépet, de így jártam. Megesik. Bankkártya és a könyvek kipipálva, könyvek visszavíve. Legalább ezeket el sikerült ma intéznem, de cserébe nem mentem el fizikaelőadásra. Érdekes lesz a holnapi fizikagyak is, mert lehet, hogy újból ZH-t írunk. Majd kiderül.
Ja, az albival kapcsolatban! A többiek egészen kis pofás piásüveggyűjteményt állítottak össze a konyhapolc tetején. Kár, hogy az italok negyede noname-nincsneve ioncserélt vízű lötty. Ami még elkéne oda az egy porszívó, de Apor (vagy én és a többiek) dolgozunk rajta, hogy legyen. Következő állomás lenne a mosógép, de arra lehet, hogy várni kell majd egy kicsit. Várakozásról jut eszembe, hogy a 90%-os havibérlet 7090 Ft lenne nekem másodosztályra, 25000 körül lenne az elsőosztályú jegy havonta. Ijj! Belegondolni is rossz, főleg úgy, hogy háromhetente szokásom hazajárni. Aminek örülök, hogy nem kell majd bemásznom az OTP bankhoz pénzt kivennem, mert újból van bankkártyám.
Valamikor folytatom az írást, készüljetek fel...
2007. szeptember 22., szombat
Bele a közepébe
Úgy látszik, hogy hetente fogok tudni majd írni, mert hétközben órákra kell járnom, partyzni kell menni és minden más dolognak kell eleget tenni.
Ez az egy hét igen mozgalmasan telt el, legfőképpen a szerda este, amikor előalbiavató buli volt. Ma van az albiavatónk napja, de úgy tűnik, hogy remekül mindenki visszavonta a dolgot, hogy jön, így csak négyen leszünk, a hard core (és még a 2 albitárs sem lesz itt). Mutual respect mindenkinek BTW. No sebaj, legalább a holnapi nap jó lesz, tudom. :-P Úgy tűnik, hogy tényleg koncentrálni kell és egyensúly teremteni a hamarosan elkövetkezendő ZH-kra való készülés és a más, egyéb dolgok intézése (szórakozást belevéve) között. Van egy olyan érzésem, hogy nem lenne tanácsos elkezdeni lazsálni (de Padisák ajánlását azért illik és kötelező lenne betartani – majd megtudjátok, hogy mit ajánlott Padisák :-P ).
Amit sürgősen applikálni kell az egy porszívó. Kezd elharapódzni a kosz az albiban, a takarítófelszerelés pedig hiányos.
Lehet, holnap is írok még, nem tudom. Most kifogytam a szuflából, nemhiába, az ágyból írom ezt a bejegyzést.
Ez az egy hét igen mozgalmasan telt el, legfőképpen a szerda este, amikor előalbiavató buli volt. Ma van az albiavatónk napja, de úgy tűnik, hogy remekül mindenki visszavonta a dolgot, hogy jön, így csak négyen leszünk, a hard core (és még a 2 albitárs sem lesz itt). Mutual respect mindenkinek BTW. No sebaj, legalább a holnapi nap jó lesz, tudom. :-P Úgy tűnik, hogy tényleg koncentrálni kell és egyensúly teremteni a hamarosan elkövetkezendő ZH-kra való készülés és a más, egyéb dolgok intézése (szórakozást belevéve) között. Van egy olyan érzésem, hogy nem lenne tanácsos elkezdeni lazsálni (de Padisák ajánlását azért illik és kötelező lenne betartani – majd megtudjátok, hogy mit ajánlott Padisák :-P ).
Amit sürgősen applikálni kell az egy porszívó. Kezd elharapódzni a kosz az albiban, a takarítófelszerelés pedig hiányos.
Lehet, holnap is írok még, nem tudom. Most kifogytam a szuflából, nemhiába, az ágyból írom ezt a bejegyzést.
2007. szeptember 15., szombat
Sínen vagyok!
Jóideje nem írtam már ide, de ígérem, hogy ezentúl rendszeresen fogom vezetni a naplót.
Annak, hogy nem volt idáig új bejegyzés, több oka is volt. Az első az, hogy nem volt mivel írni és a második pedig, hogy nem volt hogyan kirakni az Internetre a naplóbejegyzéseket. Ja, és időm sem nagyon akadt, amit rászánhattam volna egy 32 MB RAM-mal (hajdanán) dicsekvő számítógépen való pötyögésre. Most, hogy van egy új notebookom (HPQ-6720s) és internetcsatlakozási lehetőség is adott az albiban, így már sínen vagyok. Jut eszembe, nem is írtam még nektek arról, hogy végül nem a Haszkovónál kötöttem ki, hanem találtam egy piszok jó albérletet, fain lakótársakkal együtt az Egyetem utcában. Igen, tapsvihart kérek, az egyetem tőszomszédságában lakom egy négyheti, szombati/vasárnapi partin kötelezően piára elköltendő pénzmennyiségért.
Az egyetem beindult, tudom az óráknak az időpontját, hogy melyikre kell bejárni, mik a követelmények, milyen HF-eket adtak fel és mikorra kell azokat teljesíteni, és azokat is, hogy mikor fogunk leghamarabb ZH-kat írni. Az, hogy már van egy notebookom (nem a gebébb fajtából, de eszem ágában sem volt azt nézni hogy lekörözze Kovács 'HC-GAMER' Pistike csúcsszuper DX11-re képes számítógépét; inkább az állóképességet vettem figyelembe vásárláskor, mint azt) nagyban meg fogja könnyíteni az órákra való készülést (no meg azt, hogy egy cseppet - de tényleg csak egy cseppet - újra foglalkozzam a fordításokkal), mivel a Wikipédia újra elérhető számomra, ami az egyik az Internet mellett legzseniálisabban kitalált dolog.
No, nem azért ragadtam billentyűzetet, hogy mindenféle egyéb dolgokról írkáljak itt nektek. Először is meg kell csinálnom egy herbáriumot, ami annyit tesz, hogy szabályosan meg kell határozni, majd egyenként le kell préselni tíz darab különbözőzöldséget növényt gyökerestül, ráragasztani egy A/3-as lapra, majd beadni azt az infraindividuális biológia laborgyakorlatra most péntekre. Az a fura az egészben, hogy _infraindividuális_ biológiát tanulok az első félévben és erre itt nekünk szegény biomérnököknek egyedeket kell becserkészni és osztályozni. Fenomenális. Ezek után rettegve gondolok arra, hogy vajon mit fogunk csinálni mi szupraindividuális laborgyakorlaton. Jaj nekem.
Mivel hogy hétvége van, kicsit "lazítottam", felraktam ezt az új bejegyzést, belőttem a gépet úgy, ahogyan szoktam használni, tervezem a jövő hetet és újrarazolom azt a fránya jegyzőkönyvet, amit hétfőn le kell adnom. Mellesleg meg jövő hét végére albiavató bulit szervezünk. Rengeteg minden történt mióta nem írtam naplót. Beiratkoztam, lehúztam két hetet az egyetemen, felfedeztem a nagytesco-t, kiderítettem, hogy 1200 Ft-ért tudok mosatni egy adag ruhát (már amennyit be tudok gyömöszölni a mosógépbe), van már hallgatói kártyám, vettem egy közepes méretű Veszprém térképet, voltam DC-ben meg Sörkertben és 80%-osra írtam az első ZH-mat (infrából).
Úgy tűnik, hogy Kendózni fogok, azt fogom felvenni, mint tesitantárgyat. Remélem nem lesz nagy érvágás a felszerelések megvétele. Az sem lesz gond, ha csak bérelni fogom tudni a shinai-t és a bōgu-t. Kedden hatkor lesz az edzés, de nem gi-ben fogok megjelenni. Nincs is itt, meg amúgyis most csak megnézni fogom, hogyan is zajlik ez az egész. Remélem, hogy M mesél még róla egy keveset, egészen jó dolgokat mesélt. A Bujutsu-kai Kenshin-ryu-nál sokkalta jobbakat. Ha lesz valami érdekes, írok még.
Nem írtam még semmit az albiról. Összesen 4-en rontjuk egymás levegőjét a lakásban, én a kisszobában vagyok Mülivel felezve. Majd még írok erről. Lehet, hogy képeket is sikerül csinálnom, ha lesz mivel.
Visz-lát!
Annak, hogy nem volt idáig új bejegyzés, több oka is volt. Az első az, hogy nem volt mivel írni és a második pedig, hogy nem volt hogyan kirakni az Internetre a naplóbejegyzéseket. Ja, és időm sem nagyon akadt, amit rászánhattam volna egy 32 MB RAM-mal (hajdanán) dicsekvő számítógépen való pötyögésre. Most, hogy van egy új notebookom (HPQ-6720s) és internetcsatlakozási lehetőség is adott az albiban, így már sínen vagyok. Jut eszembe, nem is írtam még nektek arról, hogy végül nem a Haszkovónál kötöttem ki, hanem találtam egy piszok jó albérletet, fain lakótársakkal együtt az Egyetem utcában. Igen, tapsvihart kérek, az egyetem tőszomszédságában lakom egy négyheti, szombati/vasárnapi partin kötelezően piára elköltendő pénzmennyiségért.
Az egyetem beindult, tudom az óráknak az időpontját, hogy melyikre kell bejárni, mik a követelmények, milyen HF-eket adtak fel és mikorra kell azokat teljesíteni, és azokat is, hogy mikor fogunk leghamarabb ZH-kat írni. Az, hogy már van egy notebookom (nem a gebébb fajtából, de eszem ágában sem volt azt nézni hogy lekörözze Kovács 'HC-GAMER' Pistike csúcsszuper DX11-re képes számítógépét; inkább az állóképességet vettem figyelembe vásárláskor, mint azt) nagyban meg fogja könnyíteni az órákra való készülést (no meg azt, hogy egy cseppet - de tényleg csak egy cseppet - újra foglalkozzam a fordításokkal), mivel a Wikipédia újra elérhető számomra, ami az egyik az Internet mellett legzseniálisabban kitalált dolog.
No, nem azért ragadtam billentyűzetet, hogy mindenféle egyéb dolgokról írkáljak itt nektek. Először is meg kell csinálnom egy herbáriumot, ami annyit tesz, hogy szabályosan meg kell határozni, majd egyenként le kell préselni tíz darab különböző
Mivel hogy hétvége van, kicsit "lazítottam", felraktam ezt az új bejegyzést, belőttem a gépet úgy, ahogyan szoktam használni, tervezem a jövő hetet és újrarazolom azt a fránya jegyzőkönyvet, amit hétfőn le kell adnom. Mellesleg meg jövő hét végére albiavató bulit szervezünk. Rengeteg minden történt mióta nem írtam naplót. Beiratkoztam, lehúztam két hetet az egyetemen, felfedeztem a nagytesco-t, kiderítettem, hogy 1200 Ft-ért tudok mosatni egy adag ruhát (már amennyit be tudok gyömöszölni a mosógépbe), van már hallgatói kártyám, vettem egy közepes méretű Veszprém térképet, voltam DC-ben meg Sörkertben és 80%-osra írtam az első ZH-mat (infrából).
Úgy tűnik, hogy Kendózni fogok, azt fogom felvenni, mint tesitantárgyat. Remélem nem lesz nagy érvágás a felszerelések megvétele. Az sem lesz gond, ha csak bérelni fogom tudni a shinai-t és a bōgu-t. Kedden hatkor lesz az edzés, de nem gi-ben fogok megjelenni. Nincs is itt, meg amúgyis most csak megnézni fogom, hogyan is zajlik ez az egész. Remélem, hogy M mesél még róla egy keveset, egészen jó dolgokat mesélt. A Bujutsu-kai Kenshin-ryu-nál sokkalta jobbakat. Ha lesz valami érdekes, írok még.
Nem írtam még semmit az albiról. Összesen 4-en rontjuk egymás levegőjét a lakásban, én a kisszobában vagyok Mülivel felezve. Majd még írok erről. Lehet, hogy képeket is sikerül csinálnom, ha lesz mivel.
Visz-lát!
2007. augusztus 23., csütörtök
Project Haskovo #1 (és ami még előtte volt)
Tegnap hajnali három órakor keltem, hogy képes legyek reggel nyolcra odaérni Veszprémbe. Sikerült.
Három kiadó albérletet néztünk meg az egyik szaktársammal (SPOILER: leesett, hogy ő lesz a szobatársam is? :) Na ugye!). Az első a Hóvirág utca 10-ben volt, ami egy — az igazat megvallva — lepukkant hely.
Négyemeletes téglaépítésű „társasház”. A lakás az azt kiadó ember szüleié volt, amit most ránk akart sózni havi 25000 Ft-ért (rezsivel együtt). Velősen megfogalmazva ennyit lehet elmondani a helyről:
Nem elhanyagolható az a tény is, hogy gyerekágyakon kellett volna aludnunk (a 170 cm-nél kisebb ágy az még gyerekágy, legalább a kétméteres fekvőhely az ideális nekem) a lereteszelt ajtajú szobában, aminek a másik felében újabb két ember élt volna (ha rajtam múlik, akkor számításaim szerint nem igazán békés egyetértésben).
Summa summarum: Lepukkant fószer, lepukkant kéró.
A második helyhez nem nagyon kellett sokat utazni a Hóvirág utcából, ugyanis következő állomásunk az Egyetem utca 14 IV. emelet akárhanyadik ajtó (mind ugyanolyan) volt. Kellemes szenvedéssel és egy esetleges újabb albérletnéző túrát lezsírozó telefonálással eltöltött 10 percnyi várakozás után elénktárult egy, az elejétől már antipatikus néni, aki direkt félrenézett amikor kezet fogtunk (csú, mily’ boldog szoktam lenni az ilyen helyzetektől!). Azon kívül, hogy egy bunkó, kiderült még róla az is, hogy ő le szokta rögzíteni a telefonjába a telefonszámokat (tehát kétszeresen bunkó). Ennyit erről, jöjjön a „telente fizess még 20 ruppót egy patkánylyukért” lakás részletei!
A tízemeletes szörnyeteg negyedik emeletéig vánszorgott a négyszermélyes lift (a néni miatt), alig fértünk be. Ezen kis affair után kecmeregtünk át egy újabb ajtón, majd be az akárhányadikon.
Az előző „lakás” keltette sokkhatás után kishíjján eltátottam a számat! Normálisan nézett ki a kégli, de amilyen jó volt ránézni, olyannyira kicsi volt! A japánok nagyobb nyúlketrecekben élnek, ez tuti.
Másfélszobás létesítmény négy(!) emberre. Kegyetlenség. Ha koedukált lett volna a dolog, akkor még esetleg befizetek néhány hónapot, de télen veszettül vakartam volna a fejemet, hogy mennyire hülye is lehettem akkor, hogy inkább kifizettem volna az igen drága rezsit is, csak hogy kényszerűen koedukált helyen lakhassak.
A valóság szerencsére nem ezt tükrözte, ugyanis:
Remek hely lett volna ha nem hárman lennénk ott, hanem ketten. Közel is van az egyetemhez, de marhára drága.
Summa Summarum: A néni ingatlanközvetítő.
Hohó, hátravan még Haszkovo!
Nem, nem Bulgáriába megyünk, hanem a Haszkovó utcába.
Természetesen az ellenkező irányba tereltem mindenkit, így plusz húszperces sétakocsikázással jutottunk el a Haszkovóra. Haszkovo. Egy bulgár megyéről elnevezett panelrengeteg. A külföldi földrajzi helyekről elnevezett panel-lakótelepeknek nincsen jó hírük (lásd: Havanna). Az ingatlanközvetítő néni is óvva intett minket Haszkovótól (peersze, tudta, hogyha oda megyünk, akkor keresve sem találunk jobb helyet, überelte az előző két lakást, de nagyon szigorúan), ugyanis sötétedés után megkéselhetnek, elrabolhatják a pénzedet és még sok számos csuda dolog történhet veled, amire nem is számítasz. No, majd kiderül!
Azt gondoltuk, hogy ez lesz a legrosszabb hely, no ide aztán nem megyünk, köszönjük szépen. Végül ez lett az albérletnéző túránk quintesszenciája. Persze, hogy a páratlan oldalnál parkoltunk le és kerestük a páros házszámot. Végül megtaláltuk a blokkot, jó volt nézni, hogy egy rakás bolt sorakozik a lakások alatt (gondolom garázsok lehettek új korukban). Lesz hova leugrani ha nincsen behűtött pezsgő, meg sok más hasznos hiánycikk.
Ez volt az a hely, amire egyszerre bólintottunk rá a lakótársammal, jobb nem is lehetett volna (meg már nem is maradt :-) ). Egy albérlő már két éve ott lakik ahova be fogunk költözni. Szépen rárontottunk, de valamit valamiért... Majd hozunk oda is egy kis életet és nem csak a barátnőjével lesz ott. Minden rendben volt a hellyel, egy jó tágas nappali lesz a miénk, nem fog átjárni senki a szobán keresztül. A szobából nyíló erkélyre pedig ne menjen ki, hacsak nem cigizni akar, amúgy meg úgyis ledobnánk, nagyot úgysem esik majd.
Négy ágy, egy szekrény, nagy asztal. Ennyi mindennel van berendezve a szoba (megboldogult nappali). Internetet majd be akar vezetni a bérlő srác. Mi is. Egy apró hiba van az egésszel, túl szép (tényleg normális állapotban van) a dolog, hogy minden gördülékenyen menjen. A lakást kiadó gyerek nem volt ott, hanem odaadta a szerződést az albérlőnek, aki fogadott minket. A főnök fejet hajtott arra, hogyha akarjuk, akkor alá is írhatjuk a szerződést az albérlő sráccal. Nem írtuk. Miután hazaértem később meg is mondtam mindenkinek, hogy addig nem írom alá a szerződést, amíg nem az adja oda, akié a lakás. Majd finomítunk a dolgokon, igen rendesen. Ha miénk a hely, akkor nyertünk. Igaz, hogy 4-es taxival kell majd jönni-menni, de ez legyen a legkisebb gondunk most.
Sokmindent meg kell még beszélni, hogy mindenkinek elfogadható legyen az egész és meg lehessen kötni a szerződést.
Elébe nézek a dolgoknak. Nem tudom, hogy mikor jelentkezem majd, nincs net még a leendő lakásban. Ha előbb írok, akkor az jót nem jelent. Lesz időm összeszedni a gondolataimat bőven.
Legközelebb a beköltözéssel járó szenvedésről és a beiratkozásról fogok írni, hogy hogyan zajlott le minden.
Munkára fel, éljen Haszkovo!
Három kiadó albérletet néztünk meg az egyik szaktársammal (SPOILER: leesett, hogy ő lesz a szobatársam is? :) Na ugye!). Az első a Hóvirág utca 10-ben volt, ami egy — az igazat megvallva — lepukkant hely.
Négyemeletes téglaépítésű „társasház”. A lakás az azt kiadó ember szüleié volt, amit most ránk akart sózni havi 25000 Ft-ért (rezsivel együtt). Velősen megfogalmazva ennyit lehet elmondani a helyről:
- dohos falak
- kellemetlen érzést keltő környezet
- szörnyű tapéták
- járócsempe az előtérben (amitől sírva tudnék fakadni), máshol pedig minden lépésre nyekergő parketta
- nincs internetcsatlakozási lehetőség
- szűkös hely, lásd lejjebb
Nem elhanyagolható az a tény is, hogy gyerekágyakon kellett volna aludnunk (a 170 cm-nél kisebb ágy az még gyerekágy, legalább a kétméteres fekvőhely az ideális nekem) a lereteszelt ajtajú szobában, aminek a másik felében újabb két ember élt volna (ha rajtam múlik, akkor számításaim szerint nem igazán békés egyetértésben).
Summa summarum: Lepukkant fószer, lepukkant kéró.
A második helyhez nem nagyon kellett sokat utazni a Hóvirág utcából, ugyanis következő állomásunk az Egyetem utca 14 IV. emelet akárhanyadik ajtó (mind ugyanolyan) volt. Kellemes szenvedéssel és egy esetleges újabb albérletnéző túrát lezsírozó telefonálással eltöltött 10 percnyi várakozás után elénktárult egy, az elejétől már antipatikus néni, aki direkt félrenézett amikor kezet fogtunk (csú, mily’ boldog szoktam lenni az ilyen helyzetektől!). Azon kívül, hogy egy bunkó, kiderült még róla az is, hogy ő le szokta rögzíteni a telefonjába a telefonszámokat (tehát kétszeresen bunkó). Ennyit erről, jöjjön a „telente fizess még 20 ruppót egy patkánylyukért” lakás részletei!
A tízemeletes szörnyeteg negyedik emeletéig vánszorgott a négyszermélyes lift (a néni miatt), alig fértünk be. Ezen kis affair után kecmeregtünk át egy újabb ajtón, majd be az akárhányadikon.
Az előző „lakás” keltette sokkhatás után kishíjján eltátottam a számat! Normálisan nézett ki a kégli, de amilyen jó volt ránézni, olyannyira kicsi volt! A japánok nagyobb nyúlketrecekben élnek, ez tuti.
Másfélszobás létesítmény négy(!) emberre. Kegyetlenség. Ha koedukált lett volna a dolog, akkor még esetleg befizetek néhány hónapot, de télen veszettül vakartam volna a fejemet, hogy mennyire hülye is lehettem akkor, hogy inkább kifizettem volna az igen drága rezsit is, csak hogy kényszerűen koedukált helyen lakhassak.
A valóság szerencsére nem ezt tükrözte, ugyanis:
- Havonta úgy húszezer forint lett volna a bérleti díj (fejenként) a rezsi télen is még plusz húszezer lett volna (ez kicsapta a biztosítékot, ezért sem emlékszem pontosan a bérleti díjra)
- hárman kellemetlenül, de a nő szerint tervezett (ami szerinte még meg is valósítható) négyen lehetetlenül lettünk volna ott
- Júpíszí tévé volt ott, de nekünk inkább internet kellett volna
Remek hely lett volna ha nem hárman lennénk ott, hanem ketten. Közel is van az egyetemhez, de marhára drága.
Summa Summarum: A néni ingatlanközvetítő.
Hohó, hátravan még Haszkovo!
Nem, nem Bulgáriába megyünk, hanem a Haszkovó utcába.
Természetesen az ellenkező irányba tereltem mindenkit, így plusz húszperces sétakocsikázással jutottunk el a Haszkovóra. Haszkovo. Egy bulgár megyéről elnevezett panelrengeteg. A külföldi földrajzi helyekről elnevezett panel-lakótelepeknek nincsen jó hírük (lásd: Havanna). Az ingatlanközvetítő néni is óvva intett minket Haszkovótól (peersze, tudta, hogyha oda megyünk, akkor keresve sem találunk jobb helyet, überelte az előző két lakást, de nagyon szigorúan), ugyanis sötétedés után megkéselhetnek, elrabolhatják a pénzedet és még sok számos csuda dolog történhet veled, amire nem is számítasz. No, majd kiderül!
Azt gondoltuk, hogy ez lesz a legrosszabb hely, no ide aztán nem megyünk, köszönjük szépen. Végül ez lett az albérletnéző túránk quintesszenciája. Persze, hogy a páratlan oldalnál parkoltunk le és kerestük a páros házszámot. Végül megtaláltuk a blokkot, jó volt nézni, hogy egy rakás bolt sorakozik a lakások alatt (gondolom garázsok lehettek új korukban). Lesz hova leugrani ha nincsen behűtött pezsgő, meg sok más hasznos hiánycikk.
Ez volt az a hely, amire egyszerre bólintottunk rá a lakótársammal, jobb nem is lehetett volna (meg már nem is maradt :-) ). Egy albérlő már két éve ott lakik ahova be fogunk költözni. Szépen rárontottunk, de valamit valamiért... Majd hozunk oda is egy kis életet és nem csak a barátnőjével lesz ott. Minden rendben volt a hellyel, egy jó tágas nappali lesz a miénk, nem fog átjárni senki a szobán keresztül. A szobából nyíló erkélyre pedig ne menjen ki, hacsak nem cigizni akar, amúgy meg úgyis ledobnánk, nagyot úgysem esik majd.
Négy ágy, egy szekrény, nagy asztal. Ennyi mindennel van berendezve a szoba (megboldogult nappali). Internetet majd be akar vezetni a bérlő srác. Mi is. Egy apró hiba van az egésszel, túl szép (tényleg normális állapotban van) a dolog, hogy minden gördülékenyen menjen. A lakást kiadó gyerek nem volt ott, hanem odaadta a szerződést az albérlőnek, aki fogadott minket. A főnök fejet hajtott arra, hogyha akarjuk, akkor alá is írhatjuk a szerződést az albérlő sráccal. Nem írtuk. Miután hazaértem később meg is mondtam mindenkinek, hogy addig nem írom alá a szerződést, amíg nem az adja oda, akié a lakás. Majd finomítunk a dolgokon, igen rendesen. Ha miénk a hely, akkor nyertünk. Igaz, hogy 4-es taxival kell majd jönni-menni, de ez legyen a legkisebb gondunk most.
Sokmindent meg kell még beszélni, hogy mindenkinek elfogadható legyen az egész és meg lehessen kötni a szerződést.
Elébe nézek a dolgoknak. Nem tudom, hogy mikor jelentkezem majd, nincs net még a leendő lakásban. Ha előbb írok, akkor az jót nem jelent. Lesz időm összeszedni a gondolataimat bőven.
Legközelebb a beköltözéssel járó szenvedésről és a beiratkozásról fogok írni, hogy hogyan zajlott le minden.
Munkára fel, éljen Haszkovo!
2007. augusztus 18., szombat
Elkezdődött
Felvettek az egyetemre. Pannon Egyetem Mérnöki kar, biomérnök szak. Sejtettem, hogy ez lesz, jó tíz ponttal szárnyaltam túl a ponthatárt; csak várnom kellett, hogy megjöjjön a hivatalos értesítő is.
A trefort.net #pannon_golyak szoba áldásos hatásának köszönhetően nem úgy fogok véglegesen Veszprémbe érkezni, hogy nem tudok semmit semmiről. Köszönet a chatlakóknak a rögtönzött helpdeskes munkájukért (juj, de gonosz vagyok)!
Először is, amit össze kell szednem, hogy „átmigráljak” Veszprémbe azok a következő dolgok:
Ha mindent összeszedtem, indulásra készen állok, akkor már nyugodtabb lélekkel folytathatom az albérletkeresést. Szerencsére néhány, a már említett chatszobában felbukkant szaktársak (akiknek létszáma velem együtt 8) segítsége nélkül, egyedül is piszok nehéz lenne lebonyolítani a sok hercehurcával járó dolgot.
Legközelebb a mustrált albérletekről számolok be Nektek. Legyetek rosszakö.
Mára ennyit, Bird signing out.
A trefort.net #pannon_golyak szoba áldásos hatásának köszönhetően nem úgy fogok véglegesen Veszprémbe érkezni, hogy nem tudok semmit semmiről. Köszönet a chatlakóknak a rögtönzött helpdeskes munkájukért (juj, de gonosz vagyok)!
Először is, amit össze kell szednem, hogy „átmigráljak” Veszprémbe azok a következő dolgok:
- Hivatalos okmányok
- Személyes dolgok
- Felszerelések (ruha, telefon, notebook, könyvek)
Ha mindent összeszedtem, indulásra készen állok, akkor már nyugodtabb lélekkel folytathatom az albérletkeresést. Szerencsére néhány, a már említett chatszobában felbukkant szaktársak (akiknek létszáma velem együtt 8) segítsége nélkül, egyedül is piszok nehéz lenne lebonyolítani a sok hercehurcával járó dolgot.
Legközelebb a mustrált albérletekről számolok be Nektek. Legyetek rosszakö.
Mára ennyit, Bird signing out.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)