Úgy látszik, hogy hetente fogok tudni majd írni, mert hétközben órákra kell járnom, partyzni kell menni és minden más dolognak kell eleget tenni.
Ez az egy hét igen mozgalmasan telt el, legfőképpen a szerda este, amikor előalbiavató buli volt. Ma van az albiavatónk napja, de úgy tűnik, hogy remekül mindenki visszavonta a dolgot, hogy jön, így csak négyen leszünk, a hard core (és még a 2 albitárs sem lesz itt). Mutual respect mindenkinek BTW. No sebaj, legalább a holnapi nap jó lesz, tudom. :-P Úgy tűnik, hogy tényleg koncentrálni kell és egyensúly teremteni a hamarosan elkövetkezendő ZH-kra való készülés és a más, egyéb dolgok intézése (szórakozást belevéve) között. Van egy olyan érzésem, hogy nem lenne tanácsos elkezdeni lazsálni (de Padisák ajánlását azért illik és kötelező lenne betartani – majd megtudjátok, hogy mit ajánlott Padisák :-P ).
Amit sürgősen applikálni kell az egy porszívó. Kezd elharapódzni a kosz az albiban, a takarítófelszerelés pedig hiányos.
Lehet, holnap is írok még, nem tudom. Most kifogytam a szuflából, nemhiába, az ágyból írom ezt a bejegyzést.
2007. szeptember 22., szombat
2007. szeptember 15., szombat
Sínen vagyok!
Jóideje nem írtam már ide, de ígérem, hogy ezentúl rendszeresen fogom vezetni a naplót.
Annak, hogy nem volt idáig új bejegyzés, több oka is volt. Az első az, hogy nem volt mivel írni és a második pedig, hogy nem volt hogyan kirakni az Internetre a naplóbejegyzéseket. Ja, és időm sem nagyon akadt, amit rászánhattam volna egy 32 MB RAM-mal (hajdanán) dicsekvő számítógépen való pötyögésre. Most, hogy van egy új notebookom (HPQ-6720s) és internetcsatlakozási lehetőség is adott az albiban, így már sínen vagyok. Jut eszembe, nem is írtam még nektek arról, hogy végül nem a Haszkovónál kötöttem ki, hanem találtam egy piszok jó albérletet, fain lakótársakkal együtt az Egyetem utcában. Igen, tapsvihart kérek, az egyetem tőszomszédságában lakom egy négyheti, szombati/vasárnapi partin kötelezően piára elköltendő pénzmennyiségért.
Az egyetem beindult, tudom az óráknak az időpontját, hogy melyikre kell bejárni, mik a követelmények, milyen HF-eket adtak fel és mikorra kell azokat teljesíteni, és azokat is, hogy mikor fogunk leghamarabb ZH-kat írni. Az, hogy már van egy notebookom (nem a gebébb fajtából, de eszem ágában sem volt azt nézni hogy lekörözze Kovács 'HC-GAMER' Pistike csúcsszuper DX11-re képes számítógépét; inkább az állóképességet vettem figyelembe vásárláskor, mint azt) nagyban meg fogja könnyíteni az órákra való készülést (no meg azt, hogy egy cseppet - de tényleg csak egy cseppet - újra foglalkozzam a fordításokkal), mivel a Wikipédia újra elérhető számomra, ami az egyik az Internet mellett legzseniálisabban kitalált dolog.
No, nem azért ragadtam billentyűzetet, hogy mindenféle egyéb dolgokról írkáljak itt nektek. Először is meg kell csinálnom egy herbáriumot, ami annyit tesz, hogy szabályosan meg kell határozni, majd egyenként le kell préselni tíz darab különbözőzöldséget növényt gyökerestül, ráragasztani egy A/3-as lapra, majd beadni azt az infraindividuális biológia laborgyakorlatra most péntekre. Az a fura az egészben, hogy _infraindividuális_ biológiát tanulok az első félévben és erre itt nekünk szegény biomérnököknek egyedeket kell becserkészni és osztályozni. Fenomenális. Ezek után rettegve gondolok arra, hogy vajon mit fogunk csinálni mi szupraindividuális laborgyakorlaton. Jaj nekem.
Mivel hogy hétvége van, kicsit "lazítottam", felraktam ezt az új bejegyzést, belőttem a gépet úgy, ahogyan szoktam használni, tervezem a jövő hetet és újrarazolom azt a fránya jegyzőkönyvet, amit hétfőn le kell adnom. Mellesleg meg jövő hét végére albiavató bulit szervezünk. Rengeteg minden történt mióta nem írtam naplót. Beiratkoztam, lehúztam két hetet az egyetemen, felfedeztem a nagytesco-t, kiderítettem, hogy 1200 Ft-ért tudok mosatni egy adag ruhát (már amennyit be tudok gyömöszölni a mosógépbe), van már hallgatói kártyám, vettem egy közepes méretű Veszprém térképet, voltam DC-ben meg Sörkertben és 80%-osra írtam az első ZH-mat (infrából).
Úgy tűnik, hogy Kendózni fogok, azt fogom felvenni, mint tesitantárgyat. Remélem nem lesz nagy érvágás a felszerelések megvétele. Az sem lesz gond, ha csak bérelni fogom tudni a shinai-t és a bōgu-t. Kedden hatkor lesz az edzés, de nem gi-ben fogok megjelenni. Nincs is itt, meg amúgyis most csak megnézni fogom, hogyan is zajlik ez az egész. Remélem, hogy M mesél még róla egy keveset, egészen jó dolgokat mesélt. A Bujutsu-kai Kenshin-ryu-nál sokkalta jobbakat. Ha lesz valami érdekes, írok még.
Nem írtam még semmit az albiról. Összesen 4-en rontjuk egymás levegőjét a lakásban, én a kisszobában vagyok Mülivel felezve. Majd még írok erről. Lehet, hogy képeket is sikerül csinálnom, ha lesz mivel.
Visz-lát!
Annak, hogy nem volt idáig új bejegyzés, több oka is volt. Az első az, hogy nem volt mivel írni és a második pedig, hogy nem volt hogyan kirakni az Internetre a naplóbejegyzéseket. Ja, és időm sem nagyon akadt, amit rászánhattam volna egy 32 MB RAM-mal (hajdanán) dicsekvő számítógépen való pötyögésre. Most, hogy van egy új notebookom (HPQ-6720s) és internetcsatlakozási lehetőség is adott az albiban, így már sínen vagyok. Jut eszembe, nem is írtam még nektek arról, hogy végül nem a Haszkovónál kötöttem ki, hanem találtam egy piszok jó albérletet, fain lakótársakkal együtt az Egyetem utcában. Igen, tapsvihart kérek, az egyetem tőszomszédságában lakom egy négyheti, szombati/vasárnapi partin kötelezően piára elköltendő pénzmennyiségért.
Az egyetem beindult, tudom az óráknak az időpontját, hogy melyikre kell bejárni, mik a követelmények, milyen HF-eket adtak fel és mikorra kell azokat teljesíteni, és azokat is, hogy mikor fogunk leghamarabb ZH-kat írni. Az, hogy már van egy notebookom (nem a gebébb fajtából, de eszem ágában sem volt azt nézni hogy lekörözze Kovács 'HC-GAMER' Pistike csúcsszuper DX11-re képes számítógépét; inkább az állóképességet vettem figyelembe vásárláskor, mint azt) nagyban meg fogja könnyíteni az órákra való készülést (no meg azt, hogy egy cseppet - de tényleg csak egy cseppet - újra foglalkozzam a fordításokkal), mivel a Wikipédia újra elérhető számomra, ami az egyik az Internet mellett legzseniálisabban kitalált dolog.
No, nem azért ragadtam billentyűzetet, hogy mindenféle egyéb dolgokról írkáljak itt nektek. Először is meg kell csinálnom egy herbáriumot, ami annyit tesz, hogy szabályosan meg kell határozni, majd egyenként le kell préselni tíz darab különböző
Mivel hogy hétvége van, kicsit "lazítottam", felraktam ezt az új bejegyzést, belőttem a gépet úgy, ahogyan szoktam használni, tervezem a jövő hetet és újrarazolom azt a fránya jegyzőkönyvet, amit hétfőn le kell adnom. Mellesleg meg jövő hét végére albiavató bulit szervezünk. Rengeteg minden történt mióta nem írtam naplót. Beiratkoztam, lehúztam két hetet az egyetemen, felfedeztem a nagytesco-t, kiderítettem, hogy 1200 Ft-ért tudok mosatni egy adag ruhát (már amennyit be tudok gyömöszölni a mosógépbe), van már hallgatói kártyám, vettem egy közepes méretű Veszprém térképet, voltam DC-ben meg Sörkertben és 80%-osra írtam az első ZH-mat (infrából).
Úgy tűnik, hogy Kendózni fogok, azt fogom felvenni, mint tesitantárgyat. Remélem nem lesz nagy érvágás a felszerelések megvétele. Az sem lesz gond, ha csak bérelni fogom tudni a shinai-t és a bōgu-t. Kedden hatkor lesz az edzés, de nem gi-ben fogok megjelenni. Nincs is itt, meg amúgyis most csak megnézni fogom, hogyan is zajlik ez az egész. Remélem, hogy M mesél még róla egy keveset, egészen jó dolgokat mesélt. A Bujutsu-kai Kenshin-ryu-nál sokkalta jobbakat. Ha lesz valami érdekes, írok még.
Nem írtam még semmit az albiról. Összesen 4-en rontjuk egymás levegőjét a lakásban, én a kisszobában vagyok Mülivel felezve. Majd még írok erről. Lehet, hogy képeket is sikerül csinálnom, ha lesz mivel.
Visz-lát!
2007. augusztus 23., csütörtök
Project Haskovo #1 (és ami még előtte volt)
Tegnap hajnali három órakor keltem, hogy képes legyek reggel nyolcra odaérni Veszprémbe. Sikerült.
Három kiadó albérletet néztünk meg az egyik szaktársammal (SPOILER: leesett, hogy ő lesz a szobatársam is? :) Na ugye!). Az első a Hóvirág utca 10-ben volt, ami egy — az igazat megvallva — lepukkant hely.
Négyemeletes téglaépítésű „társasház”. A lakás az azt kiadó ember szüleié volt, amit most ránk akart sózni havi 25000 Ft-ért (rezsivel együtt). Velősen megfogalmazva ennyit lehet elmondani a helyről:
Nem elhanyagolható az a tény is, hogy gyerekágyakon kellett volna aludnunk (a 170 cm-nél kisebb ágy az még gyerekágy, legalább a kétméteres fekvőhely az ideális nekem) a lereteszelt ajtajú szobában, aminek a másik felében újabb két ember élt volna (ha rajtam múlik, akkor számításaim szerint nem igazán békés egyetértésben).
Summa summarum: Lepukkant fószer, lepukkant kéró.
A második helyhez nem nagyon kellett sokat utazni a Hóvirág utcából, ugyanis következő állomásunk az Egyetem utca 14 IV. emelet akárhanyadik ajtó (mind ugyanolyan) volt. Kellemes szenvedéssel és egy esetleges újabb albérletnéző túrát lezsírozó telefonálással eltöltött 10 percnyi várakozás után elénktárult egy, az elejétől már antipatikus néni, aki direkt félrenézett amikor kezet fogtunk (csú, mily’ boldog szoktam lenni az ilyen helyzetektől!). Azon kívül, hogy egy bunkó, kiderült még róla az is, hogy ő le szokta rögzíteni a telefonjába a telefonszámokat (tehát kétszeresen bunkó). Ennyit erről, jöjjön a „telente fizess még 20 ruppót egy patkánylyukért” lakás részletei!
A tízemeletes szörnyeteg negyedik emeletéig vánszorgott a négyszermélyes lift (a néni miatt), alig fértünk be. Ezen kis affair után kecmeregtünk át egy újabb ajtón, majd be az akárhányadikon.
Az előző „lakás” keltette sokkhatás után kishíjján eltátottam a számat! Normálisan nézett ki a kégli, de amilyen jó volt ránézni, olyannyira kicsi volt! A japánok nagyobb nyúlketrecekben élnek, ez tuti.
Másfélszobás létesítmény négy(!) emberre. Kegyetlenség. Ha koedukált lett volna a dolog, akkor még esetleg befizetek néhány hónapot, de télen veszettül vakartam volna a fejemet, hogy mennyire hülye is lehettem akkor, hogy inkább kifizettem volna az igen drága rezsit is, csak hogy kényszerűen koedukált helyen lakhassak.
A valóság szerencsére nem ezt tükrözte, ugyanis:
Remek hely lett volna ha nem hárman lennénk ott, hanem ketten. Közel is van az egyetemhez, de marhára drága.
Summa Summarum: A néni ingatlanközvetítő.
Hohó, hátravan még Haszkovo!
Nem, nem Bulgáriába megyünk, hanem a Haszkovó utcába.
Természetesen az ellenkező irányba tereltem mindenkit, így plusz húszperces sétakocsikázással jutottunk el a Haszkovóra. Haszkovo. Egy bulgár megyéről elnevezett panelrengeteg. A külföldi földrajzi helyekről elnevezett panel-lakótelepeknek nincsen jó hírük (lásd: Havanna). Az ingatlanközvetítő néni is óvva intett minket Haszkovótól (peersze, tudta, hogyha oda megyünk, akkor keresve sem találunk jobb helyet, überelte az előző két lakást, de nagyon szigorúan), ugyanis sötétedés után megkéselhetnek, elrabolhatják a pénzedet és még sok számos csuda dolog történhet veled, amire nem is számítasz. No, majd kiderül!
Azt gondoltuk, hogy ez lesz a legrosszabb hely, no ide aztán nem megyünk, köszönjük szépen. Végül ez lett az albérletnéző túránk quintesszenciája. Persze, hogy a páratlan oldalnál parkoltunk le és kerestük a páros házszámot. Végül megtaláltuk a blokkot, jó volt nézni, hogy egy rakás bolt sorakozik a lakások alatt (gondolom garázsok lehettek új korukban). Lesz hova leugrani ha nincsen behűtött pezsgő, meg sok más hasznos hiánycikk.
Ez volt az a hely, amire egyszerre bólintottunk rá a lakótársammal, jobb nem is lehetett volna (meg már nem is maradt :-) ). Egy albérlő már két éve ott lakik ahova be fogunk költözni. Szépen rárontottunk, de valamit valamiért... Majd hozunk oda is egy kis életet és nem csak a barátnőjével lesz ott. Minden rendben volt a hellyel, egy jó tágas nappali lesz a miénk, nem fog átjárni senki a szobán keresztül. A szobából nyíló erkélyre pedig ne menjen ki, hacsak nem cigizni akar, amúgy meg úgyis ledobnánk, nagyot úgysem esik majd.
Négy ágy, egy szekrény, nagy asztal. Ennyi mindennel van berendezve a szoba (megboldogult nappali). Internetet majd be akar vezetni a bérlő srác. Mi is. Egy apró hiba van az egésszel, túl szép (tényleg normális állapotban van) a dolog, hogy minden gördülékenyen menjen. A lakást kiadó gyerek nem volt ott, hanem odaadta a szerződést az albérlőnek, aki fogadott minket. A főnök fejet hajtott arra, hogyha akarjuk, akkor alá is írhatjuk a szerződést az albérlő sráccal. Nem írtuk. Miután hazaértem később meg is mondtam mindenkinek, hogy addig nem írom alá a szerződést, amíg nem az adja oda, akié a lakás. Majd finomítunk a dolgokon, igen rendesen. Ha miénk a hely, akkor nyertünk. Igaz, hogy 4-es taxival kell majd jönni-menni, de ez legyen a legkisebb gondunk most.
Sokmindent meg kell még beszélni, hogy mindenkinek elfogadható legyen az egész és meg lehessen kötni a szerződést.
Elébe nézek a dolgoknak. Nem tudom, hogy mikor jelentkezem majd, nincs net még a leendő lakásban. Ha előbb írok, akkor az jót nem jelent. Lesz időm összeszedni a gondolataimat bőven.
Legközelebb a beköltözéssel járó szenvedésről és a beiratkozásról fogok írni, hogy hogyan zajlott le minden.
Munkára fel, éljen Haszkovo!
Három kiadó albérletet néztünk meg az egyik szaktársammal (SPOILER: leesett, hogy ő lesz a szobatársam is? :) Na ugye!). Az első a Hóvirág utca 10-ben volt, ami egy — az igazat megvallva — lepukkant hely.
Négyemeletes téglaépítésű „társasház”. A lakás az azt kiadó ember szüleié volt, amit most ránk akart sózni havi 25000 Ft-ért (rezsivel együtt). Velősen megfogalmazva ennyit lehet elmondani a helyről:
- dohos falak
- kellemetlen érzést keltő környezet
- szörnyű tapéták
- járócsempe az előtérben (amitől sírva tudnék fakadni), máshol pedig minden lépésre nyekergő parketta
- nincs internetcsatlakozási lehetőség
- szűkös hely, lásd lejjebb
Nem elhanyagolható az a tény is, hogy gyerekágyakon kellett volna aludnunk (a 170 cm-nél kisebb ágy az még gyerekágy, legalább a kétméteres fekvőhely az ideális nekem) a lereteszelt ajtajú szobában, aminek a másik felében újabb két ember élt volna (ha rajtam múlik, akkor számításaim szerint nem igazán békés egyetértésben).
Summa summarum: Lepukkant fószer, lepukkant kéró.
A második helyhez nem nagyon kellett sokat utazni a Hóvirág utcából, ugyanis következő állomásunk az Egyetem utca 14 IV. emelet akárhanyadik ajtó (mind ugyanolyan) volt. Kellemes szenvedéssel és egy esetleges újabb albérletnéző túrát lezsírozó telefonálással eltöltött 10 percnyi várakozás után elénktárult egy, az elejétől már antipatikus néni, aki direkt félrenézett amikor kezet fogtunk (csú, mily’ boldog szoktam lenni az ilyen helyzetektől!). Azon kívül, hogy egy bunkó, kiderült még róla az is, hogy ő le szokta rögzíteni a telefonjába a telefonszámokat (tehát kétszeresen bunkó). Ennyit erről, jöjjön a „telente fizess még 20 ruppót egy patkánylyukért” lakás részletei!
A tízemeletes szörnyeteg negyedik emeletéig vánszorgott a négyszermélyes lift (a néni miatt), alig fértünk be. Ezen kis affair után kecmeregtünk át egy újabb ajtón, majd be az akárhányadikon.
Az előző „lakás” keltette sokkhatás után kishíjján eltátottam a számat! Normálisan nézett ki a kégli, de amilyen jó volt ránézni, olyannyira kicsi volt! A japánok nagyobb nyúlketrecekben élnek, ez tuti.
Másfélszobás létesítmény négy(!) emberre. Kegyetlenség. Ha koedukált lett volna a dolog, akkor még esetleg befizetek néhány hónapot, de télen veszettül vakartam volna a fejemet, hogy mennyire hülye is lehettem akkor, hogy inkább kifizettem volna az igen drága rezsit is, csak hogy kényszerűen koedukált helyen lakhassak.
A valóság szerencsére nem ezt tükrözte, ugyanis:
- Havonta úgy húszezer forint lett volna a bérleti díj (fejenként) a rezsi télen is még plusz húszezer lett volna (ez kicsapta a biztosítékot, ezért sem emlékszem pontosan a bérleti díjra)
- hárman kellemetlenül, de a nő szerint tervezett (ami szerinte még meg is valósítható) négyen lehetetlenül lettünk volna ott
- Júpíszí tévé volt ott, de nekünk inkább internet kellett volna
Remek hely lett volna ha nem hárman lennénk ott, hanem ketten. Közel is van az egyetemhez, de marhára drága.
Summa Summarum: A néni ingatlanközvetítő.
Hohó, hátravan még Haszkovo!
Nem, nem Bulgáriába megyünk, hanem a Haszkovó utcába.
Természetesen az ellenkező irányba tereltem mindenkit, így plusz húszperces sétakocsikázással jutottunk el a Haszkovóra. Haszkovo. Egy bulgár megyéről elnevezett panelrengeteg. A külföldi földrajzi helyekről elnevezett panel-lakótelepeknek nincsen jó hírük (lásd: Havanna). Az ingatlanközvetítő néni is óvva intett minket Haszkovótól (peersze, tudta, hogyha oda megyünk, akkor keresve sem találunk jobb helyet, überelte az előző két lakást, de nagyon szigorúan), ugyanis sötétedés után megkéselhetnek, elrabolhatják a pénzedet és még sok számos csuda dolog történhet veled, amire nem is számítasz. No, majd kiderül!
Azt gondoltuk, hogy ez lesz a legrosszabb hely, no ide aztán nem megyünk, köszönjük szépen. Végül ez lett az albérletnéző túránk quintesszenciája. Persze, hogy a páratlan oldalnál parkoltunk le és kerestük a páros házszámot. Végül megtaláltuk a blokkot, jó volt nézni, hogy egy rakás bolt sorakozik a lakások alatt (gondolom garázsok lehettek új korukban). Lesz hova leugrani ha nincsen behűtött pezsgő, meg sok más hasznos hiánycikk.
Ez volt az a hely, amire egyszerre bólintottunk rá a lakótársammal, jobb nem is lehetett volna (meg már nem is maradt :-) ). Egy albérlő már két éve ott lakik ahova be fogunk költözni. Szépen rárontottunk, de valamit valamiért... Majd hozunk oda is egy kis életet és nem csak a barátnőjével lesz ott. Minden rendben volt a hellyel, egy jó tágas nappali lesz a miénk, nem fog átjárni senki a szobán keresztül. A szobából nyíló erkélyre pedig ne menjen ki, hacsak nem cigizni akar, amúgy meg úgyis ledobnánk, nagyot úgysem esik majd.
Négy ágy, egy szekrény, nagy asztal. Ennyi mindennel van berendezve a szoba (megboldogult nappali). Internetet majd be akar vezetni a bérlő srác. Mi is. Egy apró hiba van az egésszel, túl szép (tényleg normális állapotban van) a dolog, hogy minden gördülékenyen menjen. A lakást kiadó gyerek nem volt ott, hanem odaadta a szerződést az albérlőnek, aki fogadott minket. A főnök fejet hajtott arra, hogyha akarjuk, akkor alá is írhatjuk a szerződést az albérlő sráccal. Nem írtuk. Miután hazaértem később meg is mondtam mindenkinek, hogy addig nem írom alá a szerződést, amíg nem az adja oda, akié a lakás. Majd finomítunk a dolgokon, igen rendesen. Ha miénk a hely, akkor nyertünk. Igaz, hogy 4-es taxival kell majd jönni-menni, de ez legyen a legkisebb gondunk most.
Sokmindent meg kell még beszélni, hogy mindenkinek elfogadható legyen az egész és meg lehessen kötni a szerződést.
Elébe nézek a dolgoknak. Nem tudom, hogy mikor jelentkezem majd, nincs net még a leendő lakásban. Ha előbb írok, akkor az jót nem jelent. Lesz időm összeszedni a gondolataimat bőven.
Legközelebb a beköltözéssel járó szenvedésről és a beiratkozásról fogok írni, hogy hogyan zajlott le minden.
Munkára fel, éljen Haszkovo!
2007. augusztus 18., szombat
Elkezdődött
Felvettek az egyetemre. Pannon Egyetem Mérnöki kar, biomérnök szak. Sejtettem, hogy ez lesz, jó tíz ponttal szárnyaltam túl a ponthatárt; csak várnom kellett, hogy megjöjjön a hivatalos értesítő is.
A trefort.net #pannon_golyak szoba áldásos hatásának köszönhetően nem úgy fogok véglegesen Veszprémbe érkezni, hogy nem tudok semmit semmiről. Köszönet a chatlakóknak a rögtönzött helpdeskes munkájukért (juj, de gonosz vagyok)!
Először is, amit össze kell szednem, hogy „átmigráljak” Veszprémbe azok a következő dolgok:
Ha mindent összeszedtem, indulásra készen állok, akkor már nyugodtabb lélekkel folytathatom az albérletkeresést. Szerencsére néhány, a már említett chatszobában felbukkant szaktársak (akiknek létszáma velem együtt 8) segítsége nélkül, egyedül is piszok nehéz lenne lebonyolítani a sok hercehurcával járó dolgot.
Legközelebb a mustrált albérletekről számolok be Nektek. Legyetek rosszakö.
Mára ennyit, Bird signing out.
A trefort.net #pannon_golyak szoba áldásos hatásának köszönhetően nem úgy fogok véglegesen Veszprémbe érkezni, hogy nem tudok semmit semmiről. Köszönet a chatlakóknak a rögtönzött helpdeskes munkájukért (juj, de gonosz vagyok)!
Először is, amit össze kell szednem, hogy „átmigráljak” Veszprémbe azok a következő dolgok:
- Hivatalos okmányok
- Személyes dolgok
- Felszerelések (ruha, telefon, notebook, könyvek)
Ha mindent összeszedtem, indulásra készen állok, akkor már nyugodtabb lélekkel folytathatom az albérletkeresést. Szerencsére néhány, a már említett chatszobában felbukkant szaktársak (akiknek létszáma velem együtt 8) segítsége nélkül, egyedül is piszok nehéz lenne lebonyolítani a sok hercehurcával járó dolgot.
Legközelebb a mustrált albérletekről számolok be Nektek. Legyetek rosszakö.
Mára ennyit, Bird signing out.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)