Türelem...

Remek Karácsonyom volt, utána pedig következett egy nagyon jó előszilveszter és Szilveszter, amit egy reményteli kezdet zárt.
Kicsit elmaradtam a blogírással, mert a notebookomat visszavittem a szervízbe, hogy ne forrjon fel és most itt várok, hogy végre visszakaphassam, működő állapotban. Otthon valahogy nem volt időm írni, vagy csak kedvem nem kerekedett. Mindegy, most bepótlom.
Vizsgák és vizsgák hada vár rám (elvileg vizsgaidőszak van), sok mindent nem tudok mondani erre, tanulni kell. Tanulás mellett van egy rakás ötlet is, amit meg kellene valósítani, de vagy idő nincsen rá, vagy pedig az energia fogy el, hogy belekezdjek. Szokásos a forgatókönyv.

Durván egy hónapnyi adag Budapestből megtette a hatását. Lehet, hogy most az egyszer honvágyam lesz? Kiderül. A vizsgaidőszak végéig nem fogok hazamenni. Nem lehet, mert nagyon sűrűn vannak a vizsgák, kizökkennék a ritmusból. Érdekes, de valahogy megjött a kedvem a tanuláshoz. Ami meg nem fog sikerülni, arra meg lesz újabb fél évem, hogy másodjára véglegesen megcsináljam. Nézegetve az így-úgy kész hálótervet, láttam, hogy most fog jönni csak a java a dolgoknak. Megvettem a Molekuláris sejtbiológia könyvet, ami egyszerűen elvarázsolt, nagyon hard-core, de ezzel egyetemben élvezetes dolgok vannak benne. Úgy érzem, hogy jó sokáig fogom forgatni, megérte megvenni. Még akkor is, ha egy kisebb vagyonba került (bár ~8000 Ft egy szakkönyvért nem is olyan sok, vannak drágábbak is, de jobbak aligha).

A vizsgaidőszak végén új albérletbe költözik mindenki. Kíváncsian várom, milyen lesz a vége. Azt tudom, hogy majdnem blackjack, azaz 22, de a képeken kívül, amit Müli csinált, nem sokat láttam a lakásból. Olcsóbb, nagyobb, jobb lesz, mint a mostani. Gyalog átköltözni lesz ám a jó, kis csomagonként átcipelni a cumókat (no, de ez még a jövő zenéje).

Négy éve azon fáradozom/fáradozunk, hogy olyat vigyünk véghez, amit még senki nem tett a világon. Ez nagyban a fordításokra és a Light Hackingre korlátozódik, de sok kicsi sokra megy, apránként váltjuk meg a világot, hogy a végén beváltsuk azt a sok kicsi darabot egy nagyra. Haladunk, igyekszünk magunkból a legjobbat kihozni, nagyobb projekteket vállalni, úgy elvégezni a dolgokat, ahogyan az egy profitól tellik. Csak az az egy gond van az egésszel, hogy ez időigényes, és most egy cseppet hiányában vagyunk az időnek. Legalább az erőforrásaink adottak és ez a fontos. Lehessen csinálni, míg van rá lehetőség. Az, hogy kereslet nincsen rá, vagy már nem akkora, mint régen volt? Ha a méhkast megbolygatják, akkor abból önzönlés lesz ám...

Visszajőve a szociológia vizsgáról eléggé érdekes kép alakult ki bennem a vizsgával kapcsolatban. Én voltam az egyedüli nappali tagozatos, aki megírta a ZH-t, a többi mind budapesti levelezős volt. Három kérdésből kettőre tudtam válaszolni, kíváncsi vagyok, hogy elég lesz-e. 15:00-kor kiderül, akkor megyek vissza a tanszékre körbekérdezősködni.

Eldurrant az agyam, hogy vissza akarom kapni a notebookomat. Fel is hívom őket még ma. Menjenek a picsába, amiért nem tudják teljesíteni a határidőt. A HP egy világcég, gusztustalan supporttal.

A végére itt egy kis szösszenet arról, hogy mennyire vagyok ám kocka. Nagyjából igaz is rám:
78% Geek

Find Ultrasound technicians