Калоча, Sagdiyev!

Hazaértem Veszprémből és egyből nem mentem haza (fene a jó dolgomat), gondoltam, hogy a Kálvinnál találkozni is fogok Zolival, mert megbeszéltük, hogy lebackupolom a vinyómat meg minden, megiszunk egy sört. Hát kb. marhára nem így lett. 18:49-re emlékeztem, hogy ott lesz, visszaérnek a táncról, de elbéláztam magamat, kb. 1 óra 15 percet vártam (legalább kicsit belevetettem magam egy instant szociológiai terepmunkába), jó volt nézni, ahogyan a többi ember találkozik azokkal, akikre vár. Mielőtt megjöttek volna Zoliék, egy csöves el kezdte zaklatni a jónépet, megkörnyékezte az egyik félig határozottnak tűnő, hosszú hajú, kecskeszakállas, szemüveges kockát, (vélhetően BME-re járó villanykaros) akinek az ilyen affaireken kívül nem sok szociális kapcsolata szokott adódni. A hajléktalan rá akarta tukmálni az újságját és lóvét akart kunyerálni, erre a metrós újságosboxok felé vette az irányt a srác, a csöves meg mondta neki, hogy: "Ne térjél ki, ne bújjá' e'!" Több se' kellett nekem, minthogy engem is megkörnyékezzen, nálam a notebookkal, mindennel. Ha beszól lerúgom. Jött is, tarhált, de én csak egy határozott, angolos kiejtésű "No."-val reagáltam arra, hogy létezik. Tíz percre megjöttek Zoliék...



Elmentünk Zolival hozzánk haza, Peti volt már csak ébren, jól elbeszélgettünk a Mercikről, General Lee ámokfutását néztük egy jó darabig és tolt pár menetet LZ a Burnout 3-mal. Kiszedtem a HDD-met, előbogarásztam egy jóképességű DVD-ROM játékost Szivarnak (a mai napra) és uccu neki, negyed óra múlva már el is értük a 956-ost, mentünk vissza oda, ahonnan gyorsabban el lehet jutni a Népligethez. Kicsit kockultam a vinyómmal, majd alvás reggelig, megint vinyóbasztatás és happyness.

Mivel már a hét elején megbeszéltem Szivarral, hogy Pénteken elnézek hozzá, elviszem a DVD-ROM-ot, (amit csodával határos módon elfelejtettem elhozni otthonról még Szilveszterkor) eszembe jutott, hogyha esetleg oda is el akarunk érni hozzá még ma, akkor a kockulás után illett volna elindulnunk, de azonnal. Olyannira jól sikerült az összepakolás, hogy PDA-tól iPod-on át a mandolinig, gitárig, notebookig, csavarhúzó mellett a hangolón keresztül a sebészkönyen át minden mozdíthatót a hátunkra kaptunk és vittük magunkkal Kalocsára, kiköltöztünk, létesítettünk egy előretolt állomást (sic!). Felpattantunk 9:30-kor a kalocsai buszra, 12:30-kor már ott is voltunk. Közben okosítottam magam sebészeti ismeretekből, midnen jóból.

Megérkeztünk Kalocsára, valahogyan ismerős volt a hely. Le is cuccoltunk a legközelebbi padra, Szivart kihívtuk a Prérifarkasból (gondolom), mert nem találtuk. Hamarjában mentünk is vissza a Farkasba. Volt minden téma, rakás sörön át. Szivar bemelegített 2 korsóval előttünk, de hamarjában behoztuk. Egy jó adag beszélgetés után elővettem a notebookot és a jó 1 órányi akkuidőt kihasználva geekelődtünk egy sört (ő, sort), találtam egy szabad internetelérést is. Megadtuk a módját a dolognak (statcountertől kezdve wikimapián át), majd elmentünk kishambizni egyet, ami piszok finomra sikerült, elismerésem mindenkinek, akik segítettek hozzájutni az ételhez. Kiszemeltem egy szép kis standot, majd letelepültünk örömzenélni és "háromszemélyes flashmobolni" a közelben mandolinnal, gitárral, kamerával. Eszméletlenre sikerült, ugyanis Szivar elmenekült a legközelebbi kocsmába; hamarosan követtük mi is. Miután kijutottunk, mert gondoltuk, hogy vissza is kellene érni Pestre, útközben megettünk egy hot-dogot Eris tiszteletére jó diszkordiánus létemre, hadakoztam egy nádbuzogánnyal, jó mázgás is lett mindenem tőle...

A Prérifarkasban még lehúztunk egy kishubit csak az íze miatt, majd mentünk a buszhoz, érzékeny búcsút vettem a DVD-olvasómtól (na, nem is igaz) és Szivartól, majd elindultunk vissza Zolival Pestre. A többi már csak mellékes, beugrottunk a Lidlbe vacsorát venni. Vettünk madárláttát is Solton, attól igen furcsa események zajlottak le bennem; el kezdtem röhögni egy poénon, de sajna úgy esett a dolog, hogy na mindegy... :-D

Jó volt leugrani Szivarhoz, megyek örömmel legközelebb is.

Stay tuned!